Az alumínium tetszetos megjelenését, korrózióállóságát jelentos mértékben fokozza a felületén anódos oxidációval kialakított védoréteg.
Az elektrokémiai oxidálás (anodizálás vagy hagyományos néven "eloxálás") során a megfelelo összetételu és töménységu elektrolitokban - legtöbbször savakban - a munkadarabokat anódnak kapcsolják. Az anódon képzodo oxigén reakcióba lép a fém felületével, amelyen a természetes oxidrétegnél vastagabb, keményebb, kémiailag ellenállóbb oxid réteg alakul ki. Anódos oxidáció során, tehát magából a fémbol alakul ki a védoréteg, szemben a galvanizálással, melynél a kívánt fém, mint bevonat válik le az elektrolitból a munkadarab felületére.
Az alumínium és ötvözeteinek anódos oxidrétegét alkalmazzák:
A legismertebb eljárás az egyenáramú kénsavas anodizálás (GS). melynek során 20 %-os kénsavban 25C-on 20-25 m-es oxidréteget alakítanak ki. Ez az eljárás nemcsak egyenárammal, hanem váltakozó árammal (WS) is végezheto, azzal a megjegyzéssel, hogy az utóbbi esetben a réteg színe sárgás árnyalatú. Mindkét eljárással az oxidréteg jól színezheto.
Mindkét eljárás hátránya, hogy a kénsav oxidot oldó hatása következtében, a hagymányos paraméterek mellett, csak meghatározott mértékig (kb. 35m) lehet az oxidréteg vastagságát növelni
Az oxálsavas egyen- és váltakozóáramú eljárásokat (GX, WX) ott alkalmazzák, ahol vastagabb és kényesebb, jó díszíto és védo hatású oxidrétegre van szükség
Az elobbi eljárások elonyeit egyesíti magában a kénsavas-oxálsavas eljárás (GSX), amelynél a kénsavas oldat oxidoldó képességét oxálsav adagolással szorítják vissza. Az oxidképzodés sebességét a feszültség növelésével fokozzák.
A foszforsavban végzett anodizálással általában csak igen vékony és erosen pórusos szerkezetu oxidréteg alakítható ki. E sajátos szerkezet a díszíto-védo igénybevételt nem elégíti ki, viszont muszaki célra igen alkalmas, pl. galvanikus fémbevonás elott nagy kötésszilárdságot bizotsító alapréteg eloállítását teszi lehetové.
A korrózióállóság biztosítása céljából az anódos oxidréteget utókezelik, ez rendszerint a "tömítés" muvelete, amely ioncserélt vízben 95-100C homérsékleten, speciális adalékokkal történik.
Alkalmazhatnak más utókezelo muveleteket
is, pl. speciális olajokkal vagy lakkokkal.
Az alumínium fokozott kopásállóságának
biztosítására az ún. kemény
anódos oxidációs eljárások
ismertek. Az extrakemény, kifejezetten muszaki célokat
szolgáló rétegeket híg (1-2 %) kénsavban,
0 C körüli homérsékleten, 40-60
V egyenfeszültséggel alakítják ki. A
direktszínezo eljárások egy részével
- elsosorban a maleinsav bázisúakkal is létre
lehet hozni kemény anódos oxidréteget, de
ezt ma már egyre ritkábban alkalmazzák.
E muvelet során a szintelen, pórusos réteggel ellátott alumínium munkadarabokat szerves festékek oldatába mártva, a festék behatol a pórusokba. Ezt követoen a tömítéssel lezárják a pórusokat
Egyszeru, de kevésbé színtartó
eljárás.
5.2.3.2. Elektrolitikus színezés
Kültéri építészeti alumíniumelemek védo-dekoratív kikészítésére széleskörben alkalmazzák a kénsavas anódos oxidrétegek elektrolitikus színezését. Az eljárás lényege az, hogy a korrózióállóságot biztosító oxidréteg a hagyományos 20 %-os, szobahomérsékletu kénsavas anodizáló technológával készül és a réteg színezését egy második elektrokémiai muvelettel végzik. A színezés váltóárammal történik és a színezés során az oxidrétegbe - a technológiától függoen - réz, ezüst, nikkel, ón stb. - épül be, ami az oxidrétegnek tetszetos megjelenést biztosít
A szokásos tömítés elvégzése
után megfelelo színtartósság
érheto el.
Az ún. direktszínezo eljárásokkal színes oxidrétegek alakíthatók ki közvetlenül. A direktszínezo eljárások speciális szerves savas elektrolitokat igényelnek többnyire szulfoszalicílsav és maleinsav bázisúakat. Az anodizálás általában 60-70 V egyenfeszültséggek történik.
A réteg keménysége meghaladja a kénsavas elektrolitban kialakított értéket.
Mivel e szines oxidréteg eloállítása
közel 2-3-szoros többlet energiafogyasztással
jár, ma már alig használják.
Felületelokészítés:
A megfelelo minoségu oxidréteg kialakításához a munkadarab kifogástalan zsírtalanítása, oxidmentesítése valamint alapos vizes öblítés szükséges.
A technológia ellenorzése:
Környezetvédelmi eloírások:
Munkavédelmi eloírások:
Vonatkozó szabványok:
| MSZ 6578-2:1985 | MSZ 18097-1:1984 |
| MSZ 6578-4:1989 | MSZ 18097-2:1984 |
| MSZ 6579-2:1985 | MSZ 18097-3:1984 |
| MSZ 6579-3:1985 | MSZ-05-22.7480:1991 |
| MSZ 6579-5:1986 | MSZ-05-22.7481:1985 |
| MSZ 6579-6:1987 | MSZ-05-22.7482:1991 |
| MSZ 6579-7:1986 | MSZ-05-22.7483:1981 |
| MSZ 6579-8:1989 |
Felhasználható szakirodalom:
Csokán Pál: Az alumínium elektrokémiai felületkezelése Muszaki Könyvkiadó, Budapest, 1975
Felületvédelmi kézikönyv Foszerkeszto: Orgován László Muszaki Könyvkiadó, Budapest, 1989
Kocsis László - Nagy Ádám: Felületvédelem szervetlen bevonatokkat Muszaki Könyvkiadó, Budapest, 1984